A Japán harcművészetben több kifejezés létezik az angol "Japanese martial arts" vagy a magyar "Japán harcművészet" kifejezésére. A budo "harcmódot" jelent, bujutsu, amelynek nincs konkrét jelentése, és a bugei, amely harcművészetet jelent. A budo egy modern kifejezés, amely az életmódot is jelöli. 
Az Aikido (a lelki béke módja) egy önvédelmi rendszer, amellyel különböző technikák segítségével az ellenség erejét kihasználva visszatámadhatunk. Bár az aikido nem épp arra volt "teremtve", hogy ölni lehessen vele, mint a karatéval, sok mozdulat halálos is lehet. Ez a műfaj az elme teljes nyugalmának az elérését hangsúlyozza. Ahogy a többi Japán harcban is, a figyelmesség és a tisztelet az Aikidonak is részes tagja. A műfaj alapja a XIV. századig vezethető vissza, és a XX. században vált ismertebbé a modernebb változatában, hála Morei Ueshiba-nak. Az Aikidoban nincs durva mozdulat - ahogy Ueshiba mondta, ez a stílus annyira a védekezésre koncentrál, hogy a versengés szinte lehetetlen a résztvevők között. 1969-ben Morei Ueshiba meghalt, a második generáció "doshu" vezetője a fia, Kissomaru Ueshiba lett. 1997 óta a mai napig a harmadik doshu vezetője Moriteru Ueshiba. A Karate-Do (az üres kéz módja) egy olyan műfaj, mely képviselői a fegyvereket figyelmen kívül hagyva rugással, ütéssel, védekezéssel harcolnak. A lényeg a koncentráláson van. Az ütést szinte bármilyen testrészre és bármilyen testrésszel lehet mérni. A téglák, deszkák segítségével erősítik az ütéseiket. Az időzítés, a taktikák ugyanolyan fontosak, mint a fizikai erő. A karate sportban és a boxban (kumite) egyaránt fontos az edzéseknél, hogy az ütések és a rugások kábé egy hüvelykre meg legyenek állítva az ellenfél testrészétől. A meccsek általában három percet tartanak. Ez a műfaj az Orientben fejlődött ki az évszázadok során, és a XVII. században Okinawában rendszerezték, valószínűleg azok az emberek, akiknek tilos volt fegyverekkel mászkálniuk. A karate, ahogyan más harcművészeti ágazatok is, az elmét ugyanúgy felhasználja, mint a fizikai erőt. Vannak kosztümök, rangok (az öv színe alapján lehet eldönteni, kinek milyen rangja van).
 A Judo (kínaiul: nemes mód) egy fegyvertelen csata. A sport szabályai nagyon összetettek. Egyes technikák arra jók, hogy az ellenfél erejét saját "célokra" felhasználni, és előnyt kovácsolni belőle. A figyelmességet itt is díjazzák, külön szertartás van edzések alatt, hogy javítsák a hozzáállást és az önbizalmat. Általában az öltözék bő felsőből és nadrágból áll. Fehér öveket az újoncok hordanak, a haladók pedig különböző színeket hordhatnak, attól függően, hogy milyen szinten vannak. Kano Jigoro (1860-1938) sok információt összegyűjtött a régi jujitsu iskolákból, és 1882-ben megalapította az első judo iskolát, a Kudokant. Az olimpiába a judo először 1964-ben vehetett részt mint sport, és 1972-től tartják rendszeresen. A női "változat" 1980-ban kezdődött.
A jujutsu sosem tartozott a harcművészetek közé. Eredetileg egy kifejezés a finom technikákra. Ez egészen addig volt így, amíg elért Amerikába, és ott vált a Jujutsu egy harc nevévé "Brazil Jujitsu". |
AJÁNLOM AZ OLDALT
