Madarak csicsergése, halk suttogás, csoszogás, az arcomba nyomuló fény ébresztett fel. Levágtam egy nyújtózkodást, s felültem. Hunyorogva körülnéztem, rögtön megpillantottam három alakot, akik a tévé körül forgolódtak.

-Jó reggelt.-rekedtes hang, mintha nem is az enyém lenne.

-Hm? Ó, 'reggelt, csajszi. Hogy telt az éjszakád?-huppant le mellém Mary vigyorogva.

-Én nem is emlékszem, hogy mikor aludtam el.-ásitottam.

Fogalmam sincs, miért, de kuncogni kezdtek. Mary, Matt meg Kelly. Aztán nem birták tovább. Úgy rázkódtak a röhögéstől, hogy alig birtak lábon maradni.

-Mi ez a zaj?!-morgó, mély hang.

A takarónak hitt valami, ami az oldalamnak lapult, elmozdult. Chris jelent meg mellettem. Elkerekedett szemekkel meredtem rá (megjegyzem, egészen jól nézett ki borzosan, hunyoritva).

-Na ne...-kapcsoltam végre o.O. Gyorsan feltérdepeltem, megérintettem Mary vállát.-Ugye nem hiszed, hogy mi ketten...

Mary szinte könnyes szemekkel meredt rám. Leugrottam az ágyról, de a földön kötöttem ki. Elfelejtettem, hogy a lábam nincs a legjobb állapotban.

-De én komolyan nem, na! Ne röhögjetek! Ez nem vicces! Komolyan nem volt semmi!

-Akkor mivel magyarázod, hogy nincs Chrisen felső?-mutatott rá a tényekre Mary.

-He? Honnan tudnám??

-Ne félj, Ash, mi megértünk.-tette a vállamra a kezét Kelly.

-Tudom, hogy folyik a nyálad, ha a tökéletes testemre nézel, de azért mégis túlzás, hogy összenyálazz.-csóválta a fejét Chris.-Többek között azért is vettem le a felsőmet.

-Mi? Hazudsz! Nem csináltam semmit. Egyáltalán mit kerestél az ágyamban?!

Ez annyira...ciki.

-Te könyörögtél, hogy melléd feküdjek.

-Komolyan? Woooww...-vigyorgott Mary, aztán fütyölt egy sort.

Feladom. A paplant a fejemre húztam, hogy senki ne láthassa az arcomat. Remete leszek.

-Fáj még a lábad?-kukkantott be Kelly. Tüntetőleg a másik felemre fordultam.-Ó, na, ne haragudj, lééécci... olyan jó téged kinozni.

-Egyetértek.-dobta le rólam a paplant Chris.-Nem kell úgy kiakadni egy kis cikizés miatt. Inkább örülj, hogy pont velem hoztak össze.

-Örüljek neki?! Annyi eszed sincs, mint egy tyúknak! Csak verekedni, bulizni és csajozni tudsz! Tudd meg, hogy...

A szemét forgatta, felállt. De szép a hááátaaa... Megráztam a fejem. Itt most komoly dolgokról van szó. Tisztáznom kell a jóhiremet.

-Most meg hova mész?! Még nem végeztem.

-Mosakodni. Nem érdekel a mondanivalód.

-Márpedig végig fogom mondani, akár tetszik, akár nem...Utálom, hogy ennyire...-de elharaptam a mondatot, amikor becsapódott az ajtó mögötte.

Szörnyű. Nem is tudom, mért lettem mérges. Kellyre pillantottam. Hatalmas, bociszemekkel nézett, hátha igy elnyeri a bocsánatomat.

-Mért van az...hogy sosem tudok sokáig haragudni rád?-nevettem el magam.

***

A délutánt társasjátékkal töltöttük, mert esett az eső. Örülök neki. Legalább nem unatkozok egyedül. Chris persze kivonta magát belőle, az ablak mellett ült s bámult kifele.

Biztosan sok időt töltött itt együtt Mattel. Biztos boldog, hogy újra itt lehet. Én is nagyon örülnék, meg szivesen meghallgatnám a történeteiket útközben egy békés patak fele... De a lábam miatt nem lehet.

-Ash, elaludtál? Te jössz.-bökött oldalba Mary.

-Ó, bocsánat.-kaptam fel a fejem. Fogtam a kockákat és dobtam.