� volt az: a sr�c, akit �vek �ta csak t�volr�l figyelek. A sr�c, aki annyira el�rhetetlen, mint a csillagok. A sr�c, akinek olyan h�lye stilusa van, hogy az m�r aranyos. A sr�c, aki engem alig vesz �szre a t�bbi cicababa mellett. � Kyoto. Mindenki ezen a n�ven ismeri.

Egy pillanatra leb�nultam, csak n�ztem �s n�ztem...azt�n �szbe kaptam, felvettem szok�sos nemt�r�d�mkopjle �larcomat. Igen, az egy �larc. Nem akarok belekeveredni a cuki kisl�nyok k�r�be, nem akarok bar�tokat, ink�bb nem �rdekl�d�k senki �s semmi ir�nt. Mondjuk Kyoto m�s. Valahogy mindig el�ri, hogy felfigyeljek r�.

-Bocs�nat.-motyogtam �s tov�bbmentem lehajtott fejjel.

-Hehh.-horkantott Kyoto.

Er�s r�nt�st �reztem a csukl�mon, a k�vetkez� pillanatban megint az ablak el�tt �lltam. Kyoto k�ny�k�lt rajtam.

-Nem szabad mindig els�re levonni a k�vetkeztet�st, Ryuu. Sosem tanulsz?

-Te vagy az?-vonta �ssze a szem�ld�k�t az �nekes.-Sajn�lom, �n csak egy �j csapatt�rsat kerestem.

-Nem kell bocs�natot k�rni, mert alapvet�en bunk� vagy. Nem tehetsz r�la.

-Mit mondt�l?!-kelt kedvenc�k v�delm�re egy emberk�nt az eg�sz rajong�t�bor.

-Azt, hogy bunk�. Van valami ellenvet�ssed?-v�gott vissza Kyoto, tov�bbra is a v�llamra eresztve a teljes s�ly�t. Nem birom m�r sok�ig tartani...

-Igen, van! Szivd vissza, k�l�nben ell�tjuk a bajodat!-tett fenyeget� l�p�st Satsuki. Jaj, remeg a l�bam (Kyoto el�g neh�z o.O), mindj�rt bepisilek (legmer�szebb �lmaimat is t�lsz�rnyalja ez a dolog).

-Most f�lnem k�ne?-�llt v�gre a l�b�ra a sr�c.

-Igen. K�ztudott, hogy nem verekedsz l�nyokkal. Neked annyi.-sziszegte Satsuki.

-Ja, de menek�lni tudok. Cs�, csajok.-intett egyet, megfordult, s lassan elindult, mintha direkt azt v�rta volna, hogy r�t�madjanak. Ott az �sz. Nagyon unatkozhat szeg�nyke.

Persze r�gt�n megkapta, amit akart. Satsuki egy csataki�lt�ssal futni kezdett, hogy r�vesse mag�t. Durv�n f�lrel�k�tt engem, amit �n azzal h�l�ltam meg, hogy "v�letlen�l" kiakaszottam Manamit, aki szint�n meg akarta t�madni Kyot�t. Szeg�ny csajszi cs�szott egy m�tert a f�ld�n. A t�bbi rajong� kuncog�ssal jutalmazta mutatv�ny�t.

Milyen k�l�n�s, hogy Satsuki is igy v�gezte. Az �ld�z�tt az utols� pillanatban f�lre�llt.

-H�! Azt mondtad, nem b�ntasz l�nyokat!-hisztizett az elk�nyeztetett kis... hagyjuk.

-De az�rt csak megv�dem magam a cukrosn�nikt�l.

-Minek nevezt�l?-vette el� Satsuki �jra a sziszeg�s�t, ami mellesleg nagyon nem �llt j�l neki, eltorzult t�le a pofija, s �gy n�zett ki, mint egy boszork�ny.

Na j�, innen unalmas lesz a harc menete (Sats addig-addig pr�b�lja r�vetni mag�t Kyot�ra, amig kij�n egy tan�r �s meg nem b�nteti �ket). Ny�jt�zkodtam egyet s elindultam az oszt�ly fele. Rem�lhet�leg senki sincs ott.

�sszerezzentem, mikor valaki meg�rintette a v�llamat. Megfordultam, k�szen arra, hogy �ssek, de a csod�latos sz�mok �s filmek megintcsak meg�lljt parancsoltak.

-Hm...ne haragudj r�m.-kezdte Ryuu f�lszegen. Heh.-Te a...rajong�m vagy?

-Ismerem a sz�maidat �s a dr�m�idat.-durc�s hanggal v�laszoltam.

-�rtem. Szereted is �ket?

-Aha.

-De nem vagy fanatikus, mint a t�bbiek, ugye?

-�gy n�zek ki?-kezd idegesiteni a h�lye k�rd�seivel, amikre nyilv�nval� a v�lasz.

-Hm, �rtem. Figyelj, szeretn�k hivatalosan is bocs�natot k�rni t�led. Tal�lkozzunk a k�vetkez� �r�n a tet�n, j�?

-M�g alig j�tt�l, de m�ris l�gni akarsz?

-Akkor ott leszel?-mosolygott szeliden.

-Nem.-fordultam meg, tov�bbindultam a l�pcs�n.

Fogalmam sincs, mit gondolt abban a pillanatban. Tal�n azt, hogy h�lye �s bunk� vagyok, tal�n azt, hogy csak viccelek. Lesz�gezn�k valamit: sosem szoktam hazudni. Ha k�rdeznek, megmondom a v�lem�nyemet, f�llent�s n�lk�l. Igen, nem a szemed k�pr�zik. NEM fogok elmenni arra a h�lye hivatalos bocs�natk�r�sre. Mit �rn�k el vele? Max. annyit, hogy Satsuki meg a band�ja r�msz�ll, mert Ryuu-val tal�lkozgatok. Nem hi�nyzik ez nekem. Nem vagyok annyira a rajong�ja, hogy miatta kock�ztatjam nyugodt kis �letemet.

Na igen, ha m�r a rajong�sn�l tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy �n, Satsuki, Manami, �s minden m�s fang�rl nem a val�di �nje miatt kedvelt�k meg. Az �gyn�ks�ge k�szitett neki egy jellemet. Sajn�lom szeg�nyt, mert szinte sosem tudja a saj�t �nj�t adni. Maximum otthon, az �gyban. Ez olyan, mintha �r�kk� ugyanabban a filmben j�tszodn� ugyanazt a szerepl�t. Mi nem az igazi Ryuu-t ismerj�k, akit az anyja megsz�lt, �s felnevelt. Mi egy "teremtm�nyt" ismer�nk, aki lehet, hogy kicsit sem hasonlit az � val�di �nj�hez.

Bel�ptem az oszt�lyba, ahol egy teremtett l�lek sem volt. M�g a tan�r sem. Annyi baj legyen. Lehuppantam a sz�kemre s �res tekintettel b�mulni kezdtem a falat.